A Pongrácz családnak dokumentálhatóan 1830 óta már legalább ötödik generációja dolgozik a szűcsszakmában.

1. Pongrácz Pál (sz.:—1760) testvérei András és János (sz.:~1770) (foglalkozásáról nincs pontos adat,) felesége Ilona (sz.:—1763),
2. Pongrácz János (sz.:~1795 ) szűcs, felesége Kovács Mária,
3. Pongrácz Péter (—1830——1895) szűcsmester, felesége Baranyesz Mária,
4. Pongrácz György (1860-1934) szűcsmester, felesége Tomka Zsuzsanna,
5. Pongrácz András (1897-1963) szűcsmester, felesége Zlehovszky Rozália,
6. Pongrácz Jolán (1929) szűcsmester, férje Dr. Futaki Gergely.
Pongrácz Pállal, és testvéreivel kapcsolatban 1784-ben, ill. 1788. évben található bejegyzés Békéscsabán, az evangélikus egyház könyveiben. Ebből következtetve Ilonával kb. 1782-ben kötöttek házasságot. János nevű gyermekük vitte tovább a szűcs családi foglalkozást.

Pongrácz György összesen négy gyermeke közül Ilona nevű lánya otthon ködmönöket hímzett, a két fiú, Pali és Mihály a szakma kitanulása után az 1920-as években Budapesten, az V. kér. Magyar utcában (44 sz.) nyitott szűcsüzletet. Pali halála után felesége folytatta a mesterséget, aki később operaénekes lányához, Pongrácz Margithoz költözött Chilébe.
Pongrácz György és András nevű fia az 1900-as évek elejétől tevékenységüket Békéscsabán folytatták. Az Urszinyi utcában volt a lakásuk, műhelyük, és az akkori szokás szerint vásárokba jártak, bekecset, kesztyűt, kucsmát, subát, kabátot stb. árultak, ünneplői hímzett ruhákat készítettek. A fotón látható hímzett bekecs is vagy jó 100 éve általuk készült. A kivarrott díszes suba a század elején 30-35 forintba került, másfél-kétszerese volt a közönséges suba árának. Jellegzetes módon - persze már időskorában - vasárnaponként cilinderben, sétapálcával, kedvenc kutyájával sétált, mesélt róla Pongrácz Jolán. Síremléke ma is látható a békéscsabai Berényi úti temetőben.

Pongrácz András 1926-ban házasságot kötött Zlehovszky Rozáliával (1903-1981). Házasságukból Pongrácz Rozália (1928) és Pongrácz Jolán (1929) született. Pongrácz Rozália tüdő-, gyermek-, és röntgen szakorvosként dolgozott Gyulán.
Pongrácz Jolán Békéscsabán, az Irányi utcai iskolába járt, majd a Lórántffy Zsuzsanna Lánygimnáziumot végezte el (a mai Vízmű helyén). Tizenhat évesen Budapesten az Angol Kisasszonyoknál tanult kereskedelmi szakon, majd a háború átvészelése után 1948-ban az apácarend feloszlatása után kénytelen volt visszatérni Békéscsabára. Itthon az Andrássy úti Kereskedelmi Iskolában (ma KOZGE) folytatta tanulmányait, érettségizett, majd szerzett közgazdasági technikusi oklevelet. Szűcs mestervizsgát 1960-ban tett.
A Ligeti soron kb. az 1940-es évek elején vásárolták meg a Körös partján a Nigrinyi-villát (ma ebben működik az ún. Ligeti sori óvoda), ahol feldolgozóüzemet kívántak létesíteni. Néhány év múlva ezt az ingatlant államosították.

A II. világháború alatt Pongrácz Andrásnak és feleségének a kéttornyú katolikus templommal szemben a Szt. István tér— Justh Gyula utca sarkán volt üzletük, ahol főként „német" szűcs tevékenységet folytattak, az Irányi utcában pedig a műhelyük volt, ahol főként a „magyar" szűcsséggel foglalkoztak, összesen 12 inassal, segéddel.
A háború és az államosítás után mindent elölről kellett kezdeni, csak a hagyomány, a hozzáértés és a szorgalom maradt. 1952-ben nyitottak műhelyt a Luther utca 11. szám alatt, mely a háború utáni első saját tulajdonú ingatlanuk volt, mintegy 20 négyzetméteren. Hárman dolgoztak az üzletben, Pongrácz András, a felesége, Rózsika, és Jolán lányuk, aki 1960-ban szerezte meg a szűcs mesterlevelet. Lakásuk ekkor már az Áchim utcában volt.
Az édesapja, Pongrácz András 1963-ban, több mint negyven éves szorgalmas munka után, megbecsült szűcsmesterként, 66 éves korában halt meg.
Pongrácz Andrásné, született Zlehovszky Rozália vitte tovább a mesterséget, 1975 áprilisában díszoklevéllel köszöntöttek 50 éves kisipari tevékenységéért. 1981. december 18-án 78 évesen betegségben elhunyt.
Pongrácz Jolán 1982-től a szűcsüzlet vezetését önállóan folytatja.

Pongrácz Jolán észt vett a Békéscsaba, Andrássy út 4. sz. alatti új üzletház megépítésében, ahol 1992-től Dr. Futakiné Pongrácz Jolán egyéni vállalkozóként „Kékróka” Bőr és Szőrme Szalon néven működteti a szűcsüzletét (weblap: www.borszorme.hu) - a történet 2018-beli írásakor 88 évesen.

Új termékek, szőrme és bőrruházat készí¬tése, készáru-eladás, méret utáni készítés, átalakítás, javí¬tás, stb. folyik.
 
Tevékenységükre jellemző volt az ún. „német szűcsség”, mely a kész bőrökből nemes szőrmék feldolgozását jelenti, főként selyem béléssel. Szépészeti és melegítő funkciója van a nerc, nyest, pézsma, nutria, perzsa, róka, csincsilla, vidra, hörcsög, coboly, stb. feldolgozásának.
A „magyar szűcsség” főként kikészítéssel együtt a birka, bárány szőréből, bőréből készült termékek feldolgozását jelenti. Bárány¬vagy hörcsögbéleléssel használják textil, gyapjúszövet kabátokba is, mely jó kombinációja az anyagok társításának. Főbb magyar szűcs termékek az irhabunda, kabát, kucsma, sapka, mellény, bekecs, gallér, kesztyű, bőrkabát, bőrnadrág, stb., tehát minden, ami meleg, tartós, és hagyományos.
A bőr és szőrme megújuló természetes anyag, több ezer éve használja az emberiség, az állatok tenyésztésével mindig újrater¬melődik, a természetben elbomlik. Az öltözködési kultúra sokat változik. A mai szintetikus, vegyipari műszálas ruhák olcsóságuk révén ugyan elterjedtek, viszont az előállításuk, és a nehézkes megsemmisítésük miatt a környezetre károsak. Az igényes, ter¬mészetes anyagokat, bőrt, szőrmét nem tudják helyettesíteni.
Pongrácz Jolán 2002 óta Békéscsabán a szűcs szakmai Mestervizsga Bizottság elnöke.